Newquay – Az első munkám külföldön

16 éves korom körül fogott el az érzés, hogy készen állok felfedezni a világot, a családi nyaralások berkein túl is. Elindultam tehát első kalandomra, hogy felfedezzem az Egyesült Királyság egy nagyon pici szegletét, Newquay-t, amely végül ideiglenes otthonomként is szolgált 7 fantasztikus héten keresztül 2008 nyarán.

Na de ideáig eljutni igencsak kalandosnak bizonyult.

Ez a bejegyzés affiliate linkeket tartalmaz, ami azt jelenti, hogy ha ezekre kattintva vásárolsz, akkor én abból jutalékot kapok. Ettől a termék nem kerül többe, sőt lehet, hogy még olcsóbb is.

Az első csalódás

Amikor elkezdtem keresgélni a külföldi álláslehetőségeket, hogy valahogy finanszírozni is tudjam a kint létemet, azt gondoltam, hogy az au pair-kedés lesz a megoldás. Nem sok idő telt el, amíg találtam egy családot, akiknek szükségük volt egy segítő kézre, méghozzá az Államokban. Az első Skype beszélgetés nagyon jól sikerült, sőt mi több, még a kislánnyal is beszéltem, akire vigyáztam volna. Hogy miért is hiúsult meg a végén az egész? Kérték, hogy utaljak egy tetemesebb összeget, megfelelő helyet tudjanak számomra kialakítani, mire oda érek. Ha egy munkáért neked kell fizetni, akkor az viszont nem munka, hanem átverés – legalábbis általában, bár nem nagyon tudok példát az ellenkezőjére. Micsoda csalódás! Már elképzeltem magam, amint ott ücsörgök Amerika kellős közepén, miközben sok pénzt keresek egy viszonylag könnyű munkával és nagymértékben fejlődik az angolom is. Sajnos azonban sok az olyan ember, aki hasznot próbál húzni az olyan leányzók álmaiból, mint amilyen én is voltam. Rengeteg ilyen hirdetéssel találkoztam és a csalódottságom egyre csak növekedett.

A második csalódás

Ennek ellenére nem adtam fel, helyette kitartóan kerestem, kutattam a lehetőségeimet. Az amerikai álmaimat végül egy kissé kibővítettem és lecseréltem egy teljes bolygóra – igen, a Föld – és akkor – virtuálisan – találkoztam egy nagyon kedves hölggyel, aki ismét reményt adott. Vannak még jó emberek a Földön, nem csak csalók! Hurrá! Viszont ő sajnos nem tartozott közéjük. A hölgyről ugyanis később kiderül, hogy nem nő, hanem inkább leginkább egy 50-es éveiben járó férfi, akinek gyereke ugyan nincs, viszont van 5 kutyája, akikre vigyázni kellene. És ez nekem nem volt fura… Rendben, furának ugyan fura volt, de annyira menni akartam, hogy kész voltam elhinni, hogy ez az egyik legbiztonságosabb módja a külföldön dolgozásnak. Szerencsére a szüleim már akkor is sokkal okosabbak voltak nálam és nem engedtek. Akkor még igencsak haragudtam rájuk, ma már viszont nagyon hálás vagyok érte, hogy megvédtek egy nagyon nagy valószínűséggel bekövetkező igen rossz nyártól – vagy rabszolgának való eladástól.

A megváltó

Azt gondoltam, hogy az ilyen véletlenek csak a filmekben léteznek, de egyszer csak rám talált a lehetőség. Méghozzá teljesen magától. Egy szép nap, miközben én azzal voltam elfoglalva, hogy temetgettem a külföldi álmaimat arra a nyárra, megcsörrent a telefonom. Az iskolaszövetség, akikkel akkoriban dolgoztam megkérdezte, hogy nincs-e kedvem teljesen véletlenül külföldön dolgozni egy kicsit. Sosem fogom elfelejteni azt, amit akkor éreztem. Aztán azt mondták: Rendben, akkor Newquay-be kellene menni és a McDonalds-ban dolgozni. Volt már mekis tapasztalatom, de ha nem lett volna, akkor is sejtettem volna, hogy nem minden lány álma egy gyorsétteremben dolgozni. Az enyém sem, de ez volt, legalább Anglia, de legfőképp: tengerpart.

Newquay

Még a reptéren megismerkedtem két lánnyal, akik ugyanabból az okból kifolyólag szálltak fel a gépre, mint én. Az egyikükkel, Adrival igen hamar instant barátok lettünk. Sokan körülöttünk azt hitték, hogy már évek óta ismerjük egymást, és sokszor mi is így éreztük, annyira egy hullámhosszon voltunk. Nem csoda, hogy végül ő lett a szobatársam is. Egy hatalmas, teljesen felszerelt házban laktunk, amit további 15 magyarral osztottunk meg. Mind a mekiben dolgoztunk és hamar egy igen összetartó kis csapattá kovácsolódtunk. Amikor pedig nem kiszolgáltunk és hamburger húst sütögettünk, akkor jártuk a várost és folyamatosan buliztunk. Életem egyik legszabadabb időszaka volt. Valami ilyesminek képzeltem akkor az egyetemi koleszos éveket is – nem is álltam messze az igazságtól.

Booking.com

Na de kicsit a munkáról is (azt gondolnád nem lehet a gyorséttermi munkáról beszélni, pedig DE): Sosem fogom elfelejteni az első három napomat! A sztori teljes megértéséhez tudni kell, hogy Newquay egy dél-angliai városka, ahol az embereknek teljesen más akcentusuk van, mint amihez én hozzászoktam (mondjuk szerintem a világon senkinek nincs középiskolai angol tanár akcentusa), ennek tudatában pedig nem nehéz kitalálni, hogy az első három napban csak pislogtam, az értelem mindenféle jele nélkül és próbáltam felfogni, hogy mit beszélnek körülöttem. A legelső vásárlóm csupán egy üveg vizet szeretett volna és a wifi kódját, de szerencsétlennek nagyjából ötször kellett elismételnie, mire végre felfogtam. Szerencsére nagyon türelmes volt – nyilván nagyon kellett az a wifi jelszó.

John, a tulajdonos végig nagyon kedves és segítőkész volt. Sőt, a szabadnapjainkon programokat szervezett, körbevezetett minket a városban és a városon kívül is és mivel van ott látnivaló bőven, nagyon jól szórakoztunk.

Egyszer mindenképpen vissza szeretnék menni a városba, hiszen lenyűgöző hely, viszont ezúttal inkább kihagynám a mekit.

Neked mi volt az első külföldi munkád? Ha még nem volt, akkor elgondolkodtál már rajta?

I would like to hear from you

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..