Marokkó – 2. rész: Marrakesh kígyóbűvölők és gyönyörű kelmék

Ez a bejegyzés affiliate linkeket tartalmaz, ami azt jelenti, hogy ha ezekre kattintva vásárolsz, akkor én abból jutalékot kapok. Ettől a termék nem kerül többe, sőt lehet, hogy még olcsóbb is.

Marrakesh

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, hogy milyen volt a látogatásunk Marrakeshbe, akkor minden kétséget kizáróan ez lenne az: az életem egyik legőrültebb élménye.

Amire pedig ez alatt a rövid egy nap alatt rájöttem:

1, Egész jól tudok alkudni

2, Néha kifejezetten jó, ha az ember lánya egy turistacsoport tagjaként fedez fel bizonyos helyeket – ha már olvastad a velencei kirándulásom történetét, akkor tudod, hogy alapvetően nem rajongok a csoportba szervezett jövés-menésért.

3, Néha rettenetesen naiv vagyok. De úgy igazán.

4, A kígyók nagyon jól állnak nekem

A marrakeshi szuk egy varázslatos hely, telepakolva mindenféle gyönyörű portékával és nem túl rámenős árusokkal. Ez az elvarázsolt labirintus az, amely igazán meg tudja adni az igazi arábiai életérzést az összes arra látogató turistának. A trükkös útvesztőben eltévedve olyan kincsekre bukkanhat az ember, mint a szivárvány minden színében pompázó kárpitok és kelmék, különleges lámpák – talán egy-két csoda lámpa is – és megannyi, egyedi kézműves porcelán. A hangulat egyszerűen magával ragadó. Az itteni árusok ráadásul nem annyira erőszakosak, mint az agadiri parton vagy Marrakesh főterén. Sőt, ami ennél is jobb, teljes betekintést engednek az arra látogatóknak és megmutatják a szakmájuk csínját-bínját. Ez az egyik legszórakoztatóbb módja annak, hogy kicsit többet megtudhasson az ember a kultúráról és az ottani szokásokról. Mi például a hijáb készítés művészetéről tudhatunk meg ezt-azt, ami egy tipikus viselet. Abban ugyan még a mai napig nem vagyok biztos, hogy hol és mikor fogom ezt a tudást hasznosítani, de mindenképpen nagy élmény volt.

Az idegenvezető azt mondta, hogy tud egy helyet, ahol minden sokkal olcsóbb és már alig vártuk, hogy beszerezzünk néhány helyi viseletet és csodaszép sálat, de sajnos csalódnunk kellett. Igencsak borsos árakkal szembesültünk, így hát bármilyen árust megszégyenítve kezdtünk bele az alkudozásba, aminek az lett a vége, hogy a saját idegenvezetőnk által lettünk kivezetve az üzletből. Nem igazán értettük a helyzetet, hiszen igen tisztelettudóan adtuk elő az egész jelenetet, de egy kicsit később rájöttünk a titok nyitjára. Elszámoltuk magunkat és az üzlet valóban olcsó portékát kínált, amiből mi még elég sokat akartunk alkudni is. Utólag belegondolva megértettünk, hogy ez miért nem tetszett nekik, de már sajnos nem volt mit tenni.

Miután kikeveredtünk a szuk rejtekéből, a főtéren találtuk magunkat, amely az egyik legnyüzsgőbb és legőrültebb hely, amihez valaha szerencsém volt. Itt mindent meg lehet találni, amit csak elképzelsz: macskát, szamarat, – sajnos – majmot láncon, kígyóbűvölőket és hangosan hömpölygő vagy éppen alkudozó embereket.

Amikor először megpillantottam a kígyókat, hihetetlen gyermeki izgalom fogott el és már alig vártam, hogy dédelgethessem, mint egy kiskutyát. Egyúttal pedig arra is rájöttem, hogy néha rettenetesen naiv tudok lenni. A szemfüles kígyóbűvölők pedig már messziről kiszúrták, hogy mennyire szeretném megnézni a kígyókat és próbálom odaráncigálni a barátnőmet, szóval úgy döntöttek, hogy segítenek nekem meggyőzni szegény lányt, akinek így nem nagyon maradt más választása. Gondoltam azért, hogy egy kicsit elővigyázatos leszek és jó előre megkérdeztem, hogy mennyi az annyi. „Annyit adsz, amennyit gondolsz.” – jött a válasz, amely valószínűleg mindenki számára egyértelmű, hogy ez nem teljesen igaz. Kivéve nekem persze. Mentségemre legyen mondva: nagyon izgatott voltam. Soha, semmilyen körülmények között ne tegyél ilyet! Soha! Komolyan! Mindig állapodj meg előre az árban! Habár, néhány igencsak bámulatos fotóval és egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb, a látogatásunk vége már igencsak nyomasztó és kiábrándító volt. Amikor több férfi próbál belemászni az ember lányának a pénztárcájába, miközben másik kettő a szegény, hátramaradt leányzó nyakába próbálja rátekerni a kígyókat, annak ellenére, hogy ő közölte, hogy utálja őket… hát… ez egy igencsak nyomasztó dolog. Illetve olyan kezdő turistás. És ezek után megindult az alkudozás.

„400 dirham lesz” – mondta ő.

„Micsoda?! Csak a képekért vagy megtarthatom a kígyót is?” – kérdeztem vissza.

Az én fotóimért és a barátom fotóiért, érkezett a válasz, majd közöltem, hogy szegény lány még csak ránézni se akart a kígyóra, nem hogy fotózkodni velük. A párbeszéd még így zajlott egy darabig, majd kissé csalódottan közölte velem, hogy adjak akkor, amennyit akarok. Annak ellenére, hogy bár sikerült valamennyit lealkudni, még így is messze túl drága volt.

A kígyók viszont fantasztikusak voltak!

Miután sikerült elszabadulni a kígyóbűvölőktől, már csak egy küldetésünk maradt: beszerezni egy csodaszép, helyi kelmét. Ennek szellemében, erős küldetéstudattal indultunk hát vissza a piacra. Az út során sajnos szembesültünk az egyik leggyakoribb zsebmetsző trükkel, ráadásul egy 10 év körüli lurkó prezentálásában. A trükk az, hogy a gyerek az egyik szerencsétlen áldozatának a zsebébe csempész egy csomag papírzsepit, majd megjelennek a szülők és követelik érte a pénzt. Igazán sajnálatos, hogy ilyen körülmények között nő fel megannyi csöppség.

Booking.com

A főtér sűrű forgatagában megpillantottunk egy asszonyt, aki egy pár gyönyörű sál előtt térdelt és árulta őket lelkesen. A minősége megközelíti a többiét, az ár pedig sokkal jobb, így ha teheted, mindenképp nézd meg, hátha tud olyat kínálni, amit keresel. Mi ezúttal másféle dologra vadásztunk, így folytattuk az utunkat és hirtelen megpillantottam az igazit. Egy gyönyörű, királykék sál, ezüstszínű mintával díszítve. Az ára pedig 80 dirham volt, ami igazán decens árnak mondható, viszont itt ugye kötelező alkudni, így ismét nekiálltunk. Ezúttal pedig sikerült sálanként 20 dirhamot lealkudni, amely ugyan lehetett volna kevesebb is, de 60 pénz így is nagyon jó ár ezekért a gyönyörű kelmékért.

Összefoglalva azt mondanám, hogy egy igazán eseménydús és emlékezetes napot töltöttünk el. A zsidónegyed épületei elbűvölőek voltak, a fűszerüzletek pedig megtöltve mindenféle különleges és illatos fűszerrel és gyógynövénnyel. Sokat tanultunk aznap mind a kultúráról, mind pedig a szokásokról és az átélt élményeknek köszönhetően igen sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak.

I would like to hear from you

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..